A zenekar tagjai

Szebelédi Zsolt

SZEBELÉDI ZSOLT

ének, dob, gitár

1987-ben születtem Budapesten. Külvárosban, a 16. kerületben nőttem fel, és ez a miliő nagyban befolyásolta a lelki világomat. 14 éves koromban Édesapám cuccai között kutakodva kezembe került egy "Hendrix" feliratú kazetta, ami fenekestül felforgatta az addigi életemet. Innentől kezdve „csak a zene van”.

Az első dal, amit megtanultunk egy gitáros barátommal, az a Skip James I’m so glad-je volt, a Cream együttes verziójában, aminek rendkívül örültünk. Nem sokkal később aztán a gimiben jött az első zenekar, a dobolás mellé az ének és a gitár, rengeteg koncertre járás, és innentől kezdve semmi nem vehette el a kedvemet a zenétől. Jó pár küzdelmes zongoraóra után sikeresen érettségiztem énekből, ahol tudomásom szerint az országban egyedüliként vizsgázhattam a Led Zeppelin Moby dick című számának dobszólójával.

Ezek után felvettek a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahol nagyon sok kiváló zenésztől tanulhattam. Ez idő tájt jó pár zenekarban megfordultam. Az iskolában ismertem meg Móczár Lacit, akivel több formációban is együtt zenéltünk, majd írtuk meg az első közös szerzeményünket, a Titok című dalunkat. Jelentős pillanata még az életemnek, hogy a zeneiskola alatt tagja leszek a P.Mobil együttesnek, ahol azóta is jelen vagyok mint dobos és dalszerző. Nagy megtiszteltetés ez számomra.

A Titok megírásakor nem gondoltuk, hogy ez elindít egy folyamatot, ami végül arra ösztönöz minket, hogy egy új zenekart alapítsunk. Régi zenekarunk műsorában ez a dal rendhagyónak számított, és ezt a közönség is érezte. Azt vettük észre, hogy felfigyelnek rá, sokakat megérint és beszélnek róla. Móczár Lacival szinte egyszerre éreztük, hogy ezt a vonalat folytatni kéne egy másik formációban, ahol sokkal jobban előtérben van az a mondanivaló és zeneiség, amit a Titok képvisel. 2009 novemberében az érzésből elhatározás lett és megszületett a VálaszÚt.

Móczár László

MÓCZÁR LÁSZLÓ

gitár, vokál

Már egész kisgyerekkoromban közel kerültem a zenéhez, otthon mindig szóltak a zenék apám lemezjátszóján. 12 éves koromban találtam rá a Queen zenéjére. Rengeteg jó és jobb zenével találkoztam azóta, de mégis ezt a zenekart tartom a zenei fejlődésem legfontosabb állomásának. Lenyűgözött az a zenei energia, sokszínűség és vokális teljesítmény, amit ennek a zenekarnak a korai lemezein ismertem meg.

A hangszeres zenélést elég későn kezdtem el tanulni. A középiskolás idők alatt és még egy pár évig a tervezőgrafika iránt érdeklődtem leginkább, de a zenélés iránti vágy már ezekben az időkben is bennem lappangott. Tizenévesen már foglalkoztam zeneszerzéssel számítógépes programok által. Megtanultam az akkordokat és a dallamok írását még mielőtt bármilyen hangszerhez is hozzányúltam volna. 18 éves múltam, mikor elkezdtem zongorát tanulni, és nem sokkal később a gitározást is elkezdtem. Ezidőtájt tudatosult bennem, sokkal többet jelent nekem a zene, mint egyszerű hobbi.

A Kőbányai Zenei Stúdióban ismertem meg Szebelédi Zsoltit. Egy zenekari osztályba kerültünk és hamar összebarátkoztunk nem csak emberileg, de zeneileg is. Együtt zenéltünk a Mégiscsak?! zenekarban és Papp Gyula billentyűs Papp-Sárdy nbb zenekarában is. Első közös szerzeményünket a Titok című dalt még a Mégiscsak?! zenekarban játszottuk. Aztán úgy éreztük, ennek a dalnak a gondolatisága köré érdemes lenne egy zenekart építeni, mert ez a dal nem csak egy dal.

A VálaszÚt zenekart úgy jellemezném, hogy egy fiatalokból álló olyan zenekar, mely nem csak kizárólag a korosztályának zenél. Mely zenéjét tekintve közérthető, de igényességre, zenei frissességre és változatosságra törekvő rockzene. A szövegvilágban pedig felvállalja azt az értékközpontúságot, amit kortól, nemtől, vallástól függetlenül minden ember a magáénak érezhet. Abban hiszek, hogy a mai önmagából kifordult, sokszor az öncélú szabályszegésre törekvő (zenei) világban feltűnőbb olyan módon „lázadni”, hogy a zenekar nem a klasszikus értelemben lázad, hanem a kiegyensúlyozottságra törekszik, és az Élet nagy kérdéseire keresi a választ.